Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.rész

2013.07.20

 10 éves koromban

találtam egy könyvet.
Elloptam.
Azóta minden éjjel
kimegyek a szavannára.
Varázslatokat gyakorlok.
Félnek tőlem.
Az országban én vagyok
a leghatalmasabb.
8 éve tanulom a varázslás
művészetét.
 „

18 éves vagyok. A nevem Kusuda. Nincs egy barátom se. Eddig megpróbáltam a képességemet elrejteni, korlátozni. Nem sikerült. Egészen máig.
A reggeli nap fénye tüzesen sütött be a nyitott ablakon. Afrika elképesztő színei melegséggel töltötték el kő szívemet. A falu piaca most nyit. Elmentem kapálni a földünkre. Anyám a kecskéket fejte.
-Jó reggelt, édesanyám! Csodás napra ébredünk!
-Bizony, lányom! Most eredj! Vess búzát a földre!
Elmentem a viskónk mögötti földre. Megfogtam a kezembe a zsákot, amiben a búzát tároltuk. Fáradt voltam. Visszaemlékeztem arra az 1650-es éjszakára, amikor a pincében találtam a könyvet. Egy barátommal, Junuki-val megosztottam a titkomat, miszerint a könyv hatalmat adott nekem. Megmutattam a képességet a tónál, felemeltem a vizet, és lefröcsköltem vele Junukit. Azóta Junuki meghalt. Mentális sebeket ejtett rajta a képességem. Nem bírta feldolgozni. Egy aprócska országban, Meijo-ban nem szokás csak úgy a gondolatainkkal felemelgetni a vizet.
A búzát feldobtam a levegőbe, behunytam a szemem, majd elmondtam a varázsigét: “supernatet „ 
A búzaszemek megálltak a levegőben, majd odarepültek, ahova én akartam. A föld eltűnt alóluk, majd beszálltak a lyukakba. A föld megint ott volt rajtuk.
Kész. Hátrafordultam, majd megláttam Tunát, az öcsémet. Engem nézett. Elképedt, hogy mire vagyok képes, majd elfutott. Mikor visszamentem a viskónkba, és ittam egy pohár kecsketejet, anyám félve nézett rám. A szoknyája előtt ott volt Tuna. Elmondta neki. Mérges voltam rá. Ezt anyám is látta, és Tunát a szoknyája mögé rejtette. Félnek. A családom fél tőlem. Felmentem a szobámba, és egy táskába a varázskönyvet, egy nagyobb zacskónyi élelmet és egy flakon vizet raktam el. Áthúztam egy kényelmesebb ruhát: egy terepszínű nadrágot, egy laza pólót és egy gumicsizmát.
Lementem a létrán, és kimentem az ajtón. A piaci zsibongás hirtelen néma csenddé változott. Mindenki engem nézett. Félnek tőlem. Elmentem egy ékszeres bódé előtt, és elemeltem egy karkötőt. Tetszett. A tulaj engem nézett, félelemmel a tekintetében.Elvittem még egy pokrócot. Elszöktem a faluból. Találtam útközben egy rönköt.
-Supernatet!
A rönk felemelkedett, ráültem és az ölembe vettem a táskámat.
-Fuge!
S a rönk elindult egyenesen előre. Így nem kell sétálnom. Az erdőben sátrat vertem levelekből. Kinéztem egy szimpatikus fatörzset, majd elmondtam a varázsigét
-Stillabunt!
A fáról egy jókora deszka leesett. Jó lesz járműnek. Az otthonom. Egy sátor, egy táska, és egy deszka. Otthon, édes otthon.

írta: egy paw játékos